Hubával való egyezségünknek megfelelően felváltva tudósítunk a 3 pontokról, így most újra rajtam a sor, ami örömteli és egyúttal remélem, hogy a következőre nem kell majd sok-sok hetet várni.

A meccsnek nem a legjobb előjelekkel indultunk Neki, a hétközi 30 fokok és rengeteg százalékos páratartalmak riogatása mellett egy durva sérüléshullám is elérte amúgy sem túl bő keretünket, aminek következtében nélkülözünk kellett bugyikék kapusunkat valamint TG sem tudta tiszteletét tenni a nemzet fővárosának ebben a könnyen megközelíthető szegletében.

Miután eldőlt a nap kérdése, azaz ki védjen? és Huba bevállalta ezt a feladatot (külön köszönet Csoki bácsinak, hogy mindezt nem alsónadrágban kellett véghezvinnie a tesónak...nagyon szép ajándék by the way! :) ) az időjárás is 'tökéletes foci időre' váltott, így 1 cserével kezdtük el hajszolni a második győzelmünket.

A mérkőzés óvatos puhatolózással kezdődött, hogy ne legyünk izgalom nélkül arról az 'older Buck bro' gondoskodott, 1-2 hátsó indiszponált megmozdulás után riogathatott az ellen, amit szerencsére megúsztunk. Ezt leszámítva ügyesen visszazártunk, egymást segítve védekeztünk, előre játékban pedig a földön tartva a labdát igyekeztünk helyzeteket kialakítani, egy félpályás labdaszerzést követően pedig Tomi ugratta ki HPetit, aki higgadtan értékesítette a kontránkat, a pöttyöst laposan a hosszúba helyezve (1:0). Ezt követően még számos helyzetünk volt (a teljesség igénye nélkül: Tomi összpontosított 1-2 alkalommal kevéssé illetve egy kapufát is jegyeztünk Laci nagy passza után egy balosom révén, amit ha jól emlékszem tovább is passzolhattam volna Rolinak), hátul pedig remek helyettesnek bizonyult Huba, így aztán a félidőig már nem változott az eredmény.

Fordulást követően sajnos hamar egált mutatott a mérkőzés statisztikai lapja. Az ellenfél támadása után már úgy tűnt, h labdát szereztünk, amikor szerencsétlen módon visszakerült az ellenfélhez a játékszer, erre nem számítva lemaradtam az emberemről, aki a rövid sarokba lőtt. Kis idő elteltével jól megszokott szituációba kerültünk, vezetett az ellenfél...egy rettentő jól eltalált majd' félpályás löket kötött ki a jobb felsőben. (1:2) Azt, hogy élvezetes, fordulatos meccs volt, bizonyítja, hogy kisvártatva egyenlítettünk. Tomi kapott labdát a bal szélen, ügyes csellel megiramodott a krétacsík mentén és szép keresztpasszát Laci vágta a hálóba. A játékot inkább mi irányítottuk, szép támadásaink voltak, érezni lehetett, hogy egyre jobban kezdünk összeszokni, de egy-egy passzba még hiba csúszott, így nem sikerült újra előnybe kerülnünk. És ahogy az ilyenkor lenni szokott... bár félig-meddig én voltam a ludas benne, szvsz (aka 'szerény véleményem szerint) újabb peches gólt kaptunk. Egy előre vágott labdát fejeltem vissza a középpályára támadásindítás reményében, de az elveszített labda újra úgy dadogott egyik lábról a másikra, hogy az ellenfél került lövőhelyzetbe, értékesítve a ziccert. (2:3) Rendületlenül próbálkoztunk és 1 perccel a hármas sípszó előtt Tomi óriási gólt tekert a bal felsőbe újra egalizálva az állást. (3:3 - elmondása szerint a meccs után nagyon fájt a jobb lábfeje, ami így szokott lenni, ha valaki ekkora gólt lő. de én ezt honnan tudhatnám... :) ) Az ellenfél okos matekosai egy nagyon számológéppel kiszámolhatták, hogy nekik nem elég az 1 pont, így utolsó lehetőségeik egyikébe kapaszkodva bedobásuk elvégzéséhez a kapusuk is előrejött emberfór kialakításának a reményében. Erőszakos letámadásunkkal azonban HPeti labdát szerzett és az utolsó percben az üres kapuba gurítva beállította a végeredményt! (4:3)

Nyertünk! És újra elmozdultunk a 10. helyről! Külön kiemelném Huba teljesítményét a kapuban illetve szerintem Rural Flavour-ös pályafutása legjobb teljesítményét nyújtotta Tsabee és Laci is ezen a napon.

Kezdő: Huba - BPeti, Laci, Tsabee, HPeti, Tomi

Csere: Roli

A végére egy kis elemzés avagy Tsabee féle gondolatébresztő/vitaindító:

3 szituációt emelnék ki:

1) bár a védekezésünk sokat javult már, arra próbáljunk meg odafigyelni, hogy egy eladott labda esetén, főleg, ha esetleg egy hátsó rossz passzból indulhat az ellenfél, középről ugyanúgy segítsünk vissza és ne hagyjuk, hogy emberfór alakuljon ki.

2) ez főleg Tomira és rám vonatkozik, miszerint, ha jól felállt az ellenfél védekezése és/vagy nincs elől mozgás, akkor a vissza passz (akár kapusig) is legyen opció újraindítva a támadást.

3) már-már magyar betegség, nagy fegyelmezetlenség volt a résünkről, hogy 20 másodperccel a vége előtt, mikor nálunk volt a labda és HPeti elindult vele, én elől voltam és még ketten elindultak hátulról, egyedül hagyva Tsabeet. El is passzoltuk a labdát, amiután lekontráztak minket, úgy hogy mi vezettünk és kábé csak el kellett volna rúgnunk a labdát és nem sokon múlott, hogy az uccsó másodpercben egyenlítsenek. ilyenkor legyünk rutinosabbak és ne rohanjunk el ennyien!

a 3 pontért jár a 'Bravó Vidék íze!' és jövő héten folytassuk!