Egy cserével - Laci sérülése okán igazolt hiányzóként maradt távol - vágtunk bele a csütörtöki hőségben a következő összecsapásnak.
Az első percekben mindenki próbált úrrá lenni a hőség általi általános elnyomottságnak, egyik csapat sem akart a másik torkának esni, viszonylag alsóbb fordulaton kezdtünk neki izmaink meccshez melegítéséhez. Csabi és Peti kezdett hátul, Huba próbált meg középen irányítani, elöl pedig Tomi és Roli jelentette a kétféle veszélyt a kapura. Nos ez a kezdő elhelyezkedés pár perc után átalakult, ám furcsa módon ez már nem jelenti a korábban oly' jellemző védekezésbeli "összeomlást". Én is elöl találtam magam - vitt a vérem :) Hozzáteszem jó jel, hogy a csapatból ezen a meccsen mindenki beszélt! Tényleg mindenki, és azt hiszem ez jó hasznukra lesz a következőkben is, úgyhogy őrizzük meg eme szokásunkat. A védekezés szervezettsége több erőt és összpontosítást biztosított a támadásainkhoz, bár azért szokásunkhoz híven megint sok helyzetet pazaroltunk el az egész meccs alatt, de ahogy HP mondta, legalább voltak helyzeteink, és ez tényleg megsüvegelendő!
Hogy a gólokról is essék szó: az első találatot mi jegyeztük, Huba tekergőzött a labda körül az ellen kilencesének magasságában, majd valahogy kihozta a bolyból a bogyót, Tominak passzolt, aki egy csel után kilenc méterről mutatta meg a játékszernek, hogy hol is van a helye. (1-0)
Ha már így belejött a gólgyártásba, akkor Tom vállalt még egyet, egy kontratámadás után önkéntes bőradásban részesítette ellenfelünk védőjét, majd lapos, pattogós csavarása a bal alsóban kötött ki. (2-0)
Jellemzően ilyenkor szokott jönni nálunk a hidegzuhany, a biztos előny birtokában történő higgadt labdatartás nem erősségünk egyelőre - most sem tudtuk elkerülni a hullámvölgy alját: először Roli bedobás, illetve oldalról berúgása sikeredett öreganyámosra, olyannyira, hogy az ellen hipp-hopp lecsapott rá, a saját kilencesünknél kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, Krisztián hiába próbált meg becsúszva menteni, a gólt már nem kerülhettük el, ráadásul kapusunk mutatványát egy sárga lappal honorálta a játékvezető. (2-1)
Ezzel fordultunk a második részre, ahol az egyenlítő találattal kedveskedett nekünk a monster, kontrából született a találat, az első próbálkozás kipattant Krisztiánról, aki azonban a földön maradt, a kipattanót ellenfelünk higgadtan lőtte be a gólvonalon még menteni próbáló Peti mellett. Nem jó ómen ez a vezetés, mindig ez a vége...illetve nem volt még vége. A egyenlítés okozta zavar leginkább Krisztiánra ragadt rá, kapusunk egy nagyon sután sikerült kirúgását, az előtte kolbászoló rózsaszín mezesbe rúgta, ahonnan a mi ketrecünkbe vándorolt a "palermóiak" vezető találata...elég lélekromboló pillanatokat éltünk át...
Node a mélységből lehet felfele törni! Hajnal Peti sokadik megiramodása a baloldalon ezúttal kísértetiesen hasonló helyzetben találta meg druszáját, mint két meccse, ám mennyiben más volt az eredmény! Bak Peti jobbik lábával, remekül érkezett HP mesteri beadására, így ismét egál volt az eredményjelzőn. (3-3)
Mindkét alakulat mindent beleadott, hogy megszerezze a győztes találatot, az egy pontos alamizsnával egyik fél sem érte be. Ellenfelünknek majdnem sikerült is összevakarnia a negyediket, azonban Roli úgy gondolta, hogy ez igazán nem lenne helyénvaló, és kétszer is a kapu torkából tisztázott! És hogy ne legyen értelmetlen ez a hősies viselkedés, arról a kontratámadásunk gondoskodott - Huba kapta meg a labdát a bal oldalon (Tomitól?,Petitől?), befelé húzott, majd a hatoson belülről, kicsit éles szögből lőtte el a kapus lábai között a negyedik találatot. A lefújásig még Krisztián is bemutatott egy bravúrt, így újabb három ponttal gazdagodtunk.
Küzdős, seggünkön levegőt vevős, izzadtságszagú győzelmet arattunk. Gratulálok mindenkinek!
Man of the match: Roland
