Alakulófélben lévő kis csapatunk túlélve az első játékkör küzdelmeit, kivívta a jogot arra, hogy részt vegyen a rájátszás küzdelmeiben, méghozzá a rangos Alsóházban!!! Az utóbbi hetek javuló játékát és az ehhez párosuló töretlen lelkesedést nézve nem tűnt irreálisnak a csapatvezetés a játékosok előtt sem titkolt célkitűzése, miszerint a Vidék ízét az 5. olimpiai pontszerző helyen szeretnék látni a bajnokság végén. Ebbe bizony sok botlás nem fér bele, lehet, hogy egy se, de lehet, hogy még annál kevesebb se…
Kapusunk felépülésével (hozsánna!) Huba újra felhúzhatta magára a bajnokság mezőnyének legszebb mezét, míg Laci sajnos a maródiak listájára került (már, ha 1 ember képes egy listát alkotni), őt Egi helyettesítette, így 2 cserével vágtunk Neki a Krízis elleni visszavágónak (emlékeztetőül: az alapszakaszban 4-3-ra nyertünk – a szerk.)
Az utóbbi mérkőzésekhez hasonlóan, azaz akár már tendenciáról is beszélhetnénk, jól visszazártunk és nem igen engedtünk teret az ellennek, míg a félidő elején okosan a földön járatva a bogyót fejlődtünk felfelé és bizony a helyzetek sem maradtak el (előbb id. Bak, majd ifj. Bak forgácsolta a kapufát, de az ellen kapusa is észre vétette magát 1-2 védéssel). Hogy megijedtünk-e attól, hogy ilyen jók vagyunk vagy az ellenfél mászott ki saját magából (mármint, hogy a Krízis kijön a krízisből!!! értitek?! ez különösen vicces szófordulat ám! J), de a félidő második felére mintha kicsit megzavarodtunk volna, kapkodóvá vált a játékunk és elővettük a már-már elfeledni vélt kidobásokat (Muslera persze nem tudhatta, hogy sérülése alatt szinte megtiltottuk Hubának, hogy ne laposan indítsa útjára a játékszert, ugyanakkor az is igaz, hogy kevesebbet mutattuk magunkat, megnehezítve ezzel a dolgát.) Aztán egyszer csak megszereztük a vezetést, az akció pontos története említést sem érdemel! 1-0 ide ez a lényeg! írnám szívem szerint, de az igazság az, hogy most Tsabee barátomról leszek kénytelen nagyon hízelgő dolgokat írni… egy középpályán megszerzett labdával iramodott meg kihasználva messzi földön híres kezdősebességét, majd miután néhány pillanat és még ennél is kevesebb méter elteltével a fáradtság jelei mutatkoztak meg gyöngyöző homlokán, elővette a rutinos jobb lábát és tanárian tálalt az akciót kísérő Egi elé, aki magabiztosan fejezte be az akciónkat. 1-0! és ezzel az eredménnyel cserélhettünk térfelet az ekkor még szimpatikusan, később már elég durván játszó ellenfelünkkel.
Arról, hogy nem tettünk pontot a mérkőzés végére viszonylag gyorsan, arról leginkább én meg kicsit HP tehet. 2 egymás követő akció és 2 egymást követő Tomi (gól)passzt követően sikerült az üres kapu mellé lőnünk. (az első akció különösen látványos egyérintőre sikerült HP és Tomi között, igazából ezt nem akartam én elrontani, hogy megállítom a labdát és még egyszer kénytelen leszek beleérni… J, a másodiknál HPeti nem pont szemben és nem teljesen laposan kapta a labdát, de az ő technikai tudásával azért… J) Ezután pedig megkaptuk a szezonunk első és remélhetően utolsó potyagólját… a laszti olyan lassan gurult át Muslera teste alatt/lábai között, hogy a kispadon ülve azt hittem még én is elérem, ha gyorsan lejön valaki és cserélünk… J 1-1! de szerencsére belefért! merthogy belefért és erről ’Man of the Match’ Tsabee gondoskodott. Ha jól emlékszem egy általa indított akció során kapta vissza a labdát, a lövésébe viszont beleléptek, hősünk azonban a földön fekve is a ketrec felé terelte a bőrt és innentől kezdve komikus körülmények, az ellenfél kapusának és egyik védőjének hathatós közreműködése járult hozzá az újabb vezető gólunkhoz! 2-1! A mérkőzés végén végre némi rutint felvillantva nem akartunk mind az 5-en még egy gólt lőni fél perccel a vége előtt, így megőriztük csekélyke, de megérdemelt előnyünket! 3 potyka zsebben, szép volt srácok!
A fentiek margójára: kiemelném Tsabee nagyon jó teljesítményét, hibátlan védőmunka, a támadásokban való egyre aktívabb részvétel, gól-gólpassz, no comment…Egi újabb (vendég)játéka nagyon hasznos volt, jóval stabilabbak lettünk hátul vele. reméljük a ’vendég’ szócska elhagyható lesz a jövőben és számíthatunk a játékára rendszeresen. Emellett Roli nem tudom, hogy mit evett/ivott a meccs előtt, de kettő biztos, 1 hogy nem adott belőle nekünk illetve, 2 hogy szerintem eddigi legjobb meccsét nyújtva nagyon harcosan és határozottan, sok fontos szereléssel (néha kicsit túl keményen J), labdaszerzéssel vétette észre magát. Valamint ezen a meccsen már sokkal okosabban forgattuk a 2 cserénket. A következő ütközet az alapszakaszban szintén legyőzött, azonban az utolsó 4 meccsén veretlen Pom-pom lesz. Forza VI!
